Fél év önmegtartóztatás után ismét belevetettem magam a ruhaüzletek nyüzsgő forgatagába, akciókba és a próbafülkék előtti végtelennek tűnő várakozásokba. Hogy mik a tapasztalataim? Azok engem is megleptek.

Az egyik korábbi bejegyzésemben már elmeséltem nektek, hogy az elmúlt fél évben nem vásároltam egyáltalán ruhát, mégpedig azért, hogy:

• spóroljak
• leegyszerűsítsem a gardróbom
• leszokjak a felesleges dolgok megvételéről
• ezáltal kicsit lázadjak a fast fashion márkák ellen és környezettudatosabb legyek

A vásárlás nehézségei

Régen mindent megvettem, de tényleg. Nem számított, hogy rossz az anyaga, ha szép a mintája, nem zavart, ha két számmal nagyobb, de imádtam a színét és még sorolhatnám. Akkoriban hetente jártam a Hádába, úgyhogy ennek köszönhető az a rengeteg ruha, amik igaz évekig kitartottak, csak közben megutáltam őket. Nyilván sokkal egyszerűbb lenne, ha mindent kidobnék és beszerezném, ami kell, de ezt óriási pazarlásnak és felelőtlenségnek tartom.

Az elmúlt fél év alatt született egy konkrét listám, hogy mikre lenne ténylegesem szükségem, és első körben ezeket próbáltam beszerezni. Természetesen ezt azonnal elbuktam... Rögtön a hónap elején akadályba ütköztem, ugyanis S.O.S. kellett két dolog, de tényleg, és nyilván minimum egy órám ráment, mire egyik üzletből a másikba sodródtam, és hol a szín, hol a méret nem volt megfelelő, így sok-sok kompromisszummal megvettem a szükséges táskát és rövidnadrágot. Már este éreztem, hogy azért neccesek, nem vagyok benne biztos, hogy sokszor fogok értük nyúlni a szekrényben - de igyekezni fogok. 

Azt mondják, hogy egy ruhadarabot minimum 30x kell hordanunk és akkor már megérte azt legyártani. Szeretem a színeket, a különleges mintákat és textúrákat, de ezek bizony sokszor nem passzolnak össze, így azt terveztem, hogy jól variálható darabokat szerzek be, hát talán majd legközelebb.

A héten betértem egy Hádába, de üres kézzel távoztam. Nyilván sokak számára hívogató a leárazás, eleve kevés az XS méret és még válogatós is vagyok, tehát semmit az ég világon nem találtam ott. Talán csak egy fél óráig bírtam az összeragadt vállfák szétfeszítését, de nekem munka után ez borzalmas idő pazarlás. Ezek után kissé elkeseredve átmentem a Mohitoba illetve a Reservedbe és mindkettőben csodaszép, akciós ruhákat tudtam beszerezni, amiknek ugyebár tökéletes a mérete vagy az állapota - kivéve a kék rövidnadrágé, amit varrnom kellett, de 2.500 Ft-ért ez nekem most belefért. Végül erre az egészre utazással együtt ráment 2-3 órám, és ekkor jöttem rá, hogy engem már nem köt le ez a keresgélés, a ruha kupacok áttúrása, úgyhogy végül át fogok térni az online vásárlásra. Ez esetben már csak a pénztárnál és a próbafülkénél kell sorba állnom.

Nagyon szerettem volna használt ruhákat választani az újrahasznosítás miatt, de most per pill nem tudom eldönteni, hogy mi a jobb: órákat eltölteni a keresgéléssel, könnyebben megvenni olyat, amire nincs is szükségem, vagy inkább beszerzem azt az egy-egy darabot egy fast fashion boltban, amit már úgy is legyártottak, de legalább időt spórolok és megmentem azokat az elégetéstől? A legjobb lenne hazai tervezőktől vásárolni, e téren már vannak terveim, de először megpróbálom rendbe rakni a gardróbom. Az biztos, hogy minden esetben a mértékletesség a legfontosabb, azaz vásároljatok keveset és aztán hordjátok is azokat!:)

Tehát akkor a tapasztalataim, röviden

• Meguntam az órákig tartó bolyongást a plázákban vagy a Váci utcán
• Fél év után simán vásároltam impulzusból 3 rövidnadrágot, most azzal nyugatom magam, hogy ezeket több évszakon át hordhatom majd
• Ebből a konklúzió, hogy a "Mit kell majd vennem" listám semmit sem ért
• Jelenleg inkább a fast fashiont részesítem előnyben és nem a turkálókat (bár a legrosszabb üzletekből legalább nem vettem semmit sem)
• A kevesebb néha több elve itt is érvényes
• Alkalmaznom kell majd az egy jön, egy megy módszert. Tehát, ha veszek valami újat, akkor egy régitől meg kell szabadulnom - el kell adnom vagy ajándékoznom (barátok, charity shop stb.)