Egy korábbi bejegyzésemben már meséltem nektek a minimalista életmódról, összefoglaltam, hogy számomra miért fontos, mit akartam és mit értem el általa. Most viszont bemutatnám azt a módszert, amit alkalmaztam ahhoz, hogy a korábban összeírt céljaimat megvalósíthassam. Nem ez volt az első minimalista kihívás, amibe belevágtam - tavaly májusban már volt egy próbálkozásom - de ez volt az első, amit tényleg végig csináltam. Rachel Aust listáját használtam, amit egy barátnőm ajánlott és rögtön a 60 napossal kezdtem, amit innen le is tudtok tölteni. Létezik ebből egy 30 napos változat is, de gondoltam inkább a hosszabbal kezdem, hogy teljeskörű legyen az átalakulás.
Miért is volt erre a kihívásra szükségem?
Jogosan merül fel a kérdés, de igazából azért, mert nagyon tudatosan és alaposan van felépítve ez a 60 pontból álló lista, így mire a végére értem tényleg úgy éreztem, hogy egy hasznos fejlődésen mentem át. Ahhoz nem volt kedvem, hogy csak úgy neki álljak selejtezni, az elromlott dolgokat lecserélni, mert ez a kihívás ennél sokkal több mindenre kitér, inkább életmód váltásnak mondanám, mert sok mindenre rávilágít. Körülbelül három hónap alatt teljesítettem a challenget, nem vettem azért annyira szigorúan, mert a legtöbb pontra szerettem volna elég időt szánni, és nem akartam az életemet megnehezíteni azzal, hogy munka után esténként még ezzel kelljen foglalkoznom.
Főbb pontok
Nekem a kedvenc részeim nyilván a selejtezések voltak (gardrób, cipők, kozmetikumok, élelmiszerek stb.), de hasznos ezeken tematikusan végig haladni. Persze nekem már túl sok eladható, elajándékozandó dolgom nem volt, de azért mindig találtam egy-egy lejárt élelmiszert, vagy sosem használt ékszert a fiókok mélyén, így mindent alaposan átnéztem, és feltettem magamnak a szokásos kérdéseket:
- mikor volt rajtam utoljára?
- mikor fogom legközelebb felvenni/használni?
- meg fogom-e főzni/enni valaha?
- meg tudom javítani?
- más nem örülne jobban neki?
Arra is jó volt ez a kihívás, ha már romlandó dolgoknál tartunk, hogy sokkal többet főztem, mert elkezdtem a felhalmozott élelmiszert elhasználni, mielőtt lejárna a szavatosságuk, de hasonlóan tettem a kozmetikumaimmal is, ráadásul így jóval kevesebbet költöttem ilyen dolgokra ezekben a hónapokban. Másrészt miután egyesével átnéztem minden ruhám, kiegészítőm, és rájöttem, hogy milyen sokat megtartottam, így hirtelen már nem is tűnt kicsinek a ruhatáram, ezáltal ismét nem volt szükségem újabb darabok megvásárlásra.
Ami még nagyon tetszett ebben a kihívásban, hogy nagy hangsúlyt fektet a lelki egyensúlyra, rávezet arra, hogy tervezzünk előre, tűzzünk ki célokat és ezeket írjuk is le. Amióta feljegyzek egy csomó mindent, sokkal hatékonyabban tudok az álmaim felé haladni és valahogy mindez nem is igényel olyan nagy erőfeszítést, mert mindig tudom, hogy aznap, vagy azon a héten mit kell tennem és hány lépés választ még el a célomtól, így az egész nemcsak lóg valahol a levegőben.
Fontos pont továbbá, hogy nemcsak a kézzel fogható környezetünket kell leegyszerűsítenünk, hanem a digitálisat is, tehát át kell nézni a telefonon, számítógépen tárolt dokumentumainkat, képeinket, az e-maileket, vagy a különféle alkalmazásokat. Ez például szerintem szintén hasznos, legalábbis én képes vagyok rengeteg teljesen egyforma fotót tárolni, meg mindenféle alkalmazást leszedni, szóval néha nem árt itt is rendet rakni.
Nyilván rengetegféle témán halad végig ez a 60 pont, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer próbáljon ki egy ilyen kihívást, még akkor is, ha először butaságnak tűnik. Az ebben a jó, hogy nincsenek benne szabályok, mindent úgy csinálhatsz, ahogy neked tetszik, de közben önismeretet gyakorolhatsz, és mire a végére jutsz biztosan kicsit máshogy fogod az életedet látni, esetleg olyan tippeket kapsz, amik megsegítik a mindennapjaidat. Én biztos, hogy minden évben legalább egyszer végig fogok csinálni egy 30 napos kihívást, mert nekem már nincs szükségem ekkora "nagytakarításra", de fontosnak érzem, hogy egyaránt rendben tartsam a környezetemet és a gondolataimat.
